Tízmillió tábla szalonna országa

- Kisasszony, ne bőgjön! Ez nem egy halálos betegség! - mondta az orvos, miközben én a hatalmas monitorokon csak két félbevágott gránátalmát láttam, amiről azt mondták, hogy azok a petefészkeim. Szédelegve, könnytől maszatos arccal és leginkább megszégyenülve léptem ki vizsgálóból. Hazaérve, orvosi segítség hiányában, beleástam magam a webbeteg és hasonló színvonalas online kurzsulós oldalak rengetegébe, és kutattam minden dolog után, ami a PCOS-sel foglalkozik. Ja, mert mint kiderült, a gránátalma magok tulajdonképpen az én betokozódott petesejtjeim voltak.
Policisztás ovárium szindrómának hívják azt a betegséget, ami - az említett oldalak szerint - minden tizedik magyar nő életét megkeseríti. Nem kell nagy dologra gondolni - így az orvos - némi vérzés zavar (két havonta két hétig), egy kis hajhullás (csomókban), bőr problémák (HATTALMAS pattanások, a testem legeldugottabb pontjain), súlyfelesleg (a világ összes felesleges súlya az én testemen van). És akkor én még jól jártam!
Szóval ott állok, 23 évesen egy szál PCOS-ben és vakarom a fejem, hogy akkor most mi a fene legyen!? A fórumok szerint a folyamatos testmozgás és az életre szóló diéta a megoldás minden problémára, a nőgyógyász szerint csak a fogamzásgátló segíthet, és ha már a kettő közül kellett választanom, akkor inkább az örök stevia mezőkre és a végtelen teljes kiőrlésű kenyerekre szavaztam. Összeállítottam egy kiváló gyúrós playlistet a Youtubon, felvettem a legdurvább sportmelltartómat és Dóri barátnőmmel minden este megpakoltunk egy félórás torna baszatáskát. Aztán ennek eredménye lett az a gyönyörű szörnyeteg, ami én voltam, négy évvel ezelőttig.


Nem rég mondta egy hölgy, akit valójában nem ismerek, hogy neki márpedig nem megy ez a diétázás. Hogy csak azért is versenyt eszik egy barátnéjával, és neki márpedig ne mondja meg senki, hogy mit ehet és mit nem.
Azt hiszem sokkal könnyebb úgy életmódot váltani, hogy nem csak az lebeg az ember feje fölött, hogy szar lenne egy szívinfarktussal kórházba kerülni, hanem az is, hogy kurva szar lenne nem szülni gyereket.
Ma edzés közben egy csomót gondolkodtam, már amikor épp nem befostam a fájdalomtól, hogy már harmadik hete nyomom ezt a fogyósdit, és valami nem stimmel. Körülbelül egy hete akkora volt az arcom, hogy abbahagytam a kalóriatáblázat kitöltését, mer'-nekem-ne-mondja-meg-senki és bámm! hatalmas hibát követtem el! Azt gondolom egészen egyértelmű, hogy kontroll vesztő vagyok, és ha valamihez nem KELL ragaszkodni, akkor teljesen képes vagyok elveszni. Így lehetett az, hogy az elmúlt héten becsúszott egy kis pogi, egy kis cukor, némi rövid ital, és nem mellesleg legszívesebben csak zsírt és húst ennék (ezt mondjuk valaki elmondhatná, hogy miért kívánom a szalonnát kolbásszal). Így tehát a mai naptól kezdve újra kezdem a kalória számlálást, a csirke zabálást, a saláta rágcsálást, és nem fogom eltitkolni a kalóriabázis elől, hogy ha esetleg két túrórudit ettem meg egy helyett.

Viszont! Reisz Dani, Burgi és Petrov Juli munkájának hála, már nem feltétlenül nézek ki úgy, mint egy teleszart búvárruha! A jó Isten áldjon meg benneteket!

És természetesen nem véletlenül vonom meg magamtól a káros finomságokat! Még mindig dübörög a PaciProjekt! Júniustól fél évig, havi kétszer 10 kölyköt visznek Buzzék lovas foglalkozásra, amihez 300 ropira (ahh, ropi!!!) lenne szükségük!

Adószámuk: 18327568-1-02
Számlaszámuk:
Élménylelő Ifjúsági Egyesület
Bóly és Vidéke Takarékszövetkezet
50100112-12103076





"Elkúrtunk egy bundás kenyeret, kéred?" 
És egy párhuzamos univerzumban már eszem is boldogan az összes elrontott bundás kenyeret, a sajtos pogácsákat, a világ összes ananászos pizzáját (csak a Pinczehelyi ne olvassa) minden Sport szeletet, Túrórudit és Pringles-t.