első.

Az apukám, aki már nyugdíjas tanár, tegnap megkérdezte, hogy mi is ez, amibe belevágtam!? Nagyon messze lakunk egymástól, és nem minden nap beszélünk, mert neki is mindig van valami  kis projektje (mosogatás, favágás, olvasgatás, kutya kergetés), meg az én nevem is Sztahanovszki Zsófia. Szóval, egyszer csak jött egy üzenet, hogy "Na, mi is ez Nyuszó?" Elmeséltem neki, hogy van a ez a tanoda, meg hogy segítek, és hogy a Buzz, meg hogy én is adok, és hogy van ez fűnyíró projekt, meg hogy ez tök király és elméletben már fel is jegyzeteltem egy egész kortesbeszédet arra vonatkozólag, hogy bebizonyítsam, hogy ez mennyire jó dolog. (Néha azt érzem, hogy apát - és amúgy az egész világot - meg kell győznöm arról, hogy az egyetemes igazság az én számból jön.)
Aztán mondja nekem, hogy ott is - mármint Romhányban - volt valami ilyesmi, de inkább nem működött, mint igen, de ha én hiszek benne - mondja az apu, aki a legnagyobb kritikus a világon - akkor ő is, és a nyugdíja folyósítása után lök is egy kis lóvét a tanodának.

Baromi megható és motiváló az, hogy ennyien mellettem/mellettünk vagytok ebben az egész vállalásban. Ha másért nem, legalább a 157 lájkért (ez életem posztja!) érdemes volt!

Szóval tegnap belevágtam és ismét regisztráltam a kalóriabázisra ( www.kaloriabazis.hu ) egy másik e-mail címmel és névvel, nehogy a programozók ( akik nyilvánvalóan az én testtömegindexemre kíváncsiak ) rájöjjenek, hogy az előző regisztráció és próbálkozás bizony kudarcba fulladt... Beállítottam a mostani nevetséges adataimat, a célomat és elmentem az első edzésre.
Az első, amit leszögeznék, hogy ha valaki a nulláról akarja elkezdeni az edzést, az készüljön fel a sípoló tüdőre, az égő izmokra(?) és arra, hogy a napi bevitt vízmennyiségnek a háromszázszorosát fogja kiizzadni. Hogy ami az Instagramon olyan baromi egyszerűnek tűnik, az a valóságban fájdalom és halál! Hogy, amit elképzeltél, hogy elsőre menni fog, az mind-mind csak egy párhuzamos univerzumban megy elsőre!
A legfontosabb mégis csak az, hogy ezzel semmi baj nincsen és ez így természetes! Vicces volt azt hallgatni két elhaló kurvaanyád jaj-mi-lesz-velem között, hogy Buzz letargiából letargiába esik, miszerint dehát-ez-a-feladat-régen-ment! Most azt mondogatjuk magunknak és egymásnak, hogy nincs semmi baj, most itt vagyunk, de innen csak feljebb van, és egyre ügyesebbek erősebbek és vagányabbak leszünk!

Az edzésről is írnék egy kicsit:















kurvanehézkurvajóéscsúnyavagyokközben:

És a végére, hogy mindenki örüljön is egy kicsit: ma kétszer annyi kalóriát égettem el, mint amennyit bevittem, pusztán azzal, hogy ÉLEK, meg hogy Reisz Dani kifingatott. Kösz, Dani! Nagy vagy :*