#számok

"Hát ilyen hozzáállással nem is fogsz fogyni..." - mondta a faszim, aki aznap már harmadszorra látta, hogy szétfeszít az ideg, és hogy sikítva ordítva bömbölök magamban halkan sírdogálok. Aztán leakasztottam az állványról egy 44-es nadrágot, és közben arra gondoltam, hogy nem is lenne ezzel nagy baj, ha ebbe a 44-es shortba nem hasalja szalonnát, hanem Beyoncé-segget passzíroznék be. "Mégis, mit szeretnél elérni?" Hogy mit szeretnék elérni? Hogy karnyújtásnyira legyen a szíved ezüst tálcán... azt szeretném elérni. *

Ma, egy hónapja és öt napja indítottam útjára szenvedéseim hajóját, azt kihívást, amiben szeptemberig lefogyok tizenhárom kilót azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy adakozni nagyon jó dolog, és pénzt gyűjtsek az Élménytár Tanodának. Minden várakozásomat felülmúlta az, hogy milyen sokan utaltatok, milyen sok pénzt, és hogy milyen gyorsan összegyűlt százötven ropi. Volt aki saját kihívást vállalt, volt olyan, aki üzenetet írt, hogy mekkora királyság már az, amibe belevágtunk Buzzal, volt olyan, aki megállított az utcán, hogy én vagyok-e az a lány, aki írja azt a blogot, amiben... 
Megismertem a világ legvagányabb arcait, a péntek hármas edzésen, akik sokkal jobbak, mint a Bosszúállók meg a Galaxis őrzői együttvéve! Elrángattam a terapeutámat reggel hétre edzeni (azóta amúgy nem a terapeutám), eljött velem Virsli, simán lefutottam három kört a tömb körül, tizenkét kilós kettlebellel nyomom az american swinget, mert már tudom, hogy mi az az american swing! Félig megvan a török felállás, és egész ügyesen kanyarítom a könnyített fekvőket is!


És akkor két napja - egy hónap  után - felálltam a mérlegre, és szenvedéseim hajója nem hogy zátonyra futott, de azt hiszem, ki sem jutott a kikötőből. A helyzet tragikus: ugyanaz a két kiló hiányzik, nem mellesleg szerintem a melltartómból, amit az első héten leadtam. Totális összetörés, zokogás, önmagam és a világ hibáztatása és végül a kétségbeesés, hogy nem sikerül teljesíteni a vállalást, és akkor mindenki visszakéri a pénzét, mert senki nem erre a cirkuszra fizetett be.
Pár hónappal ezelőtt pontosan ez lett volna az a pillanat, hogy azt mondom a csávómnak, hogy "Na gyere Csibike, most elviszlek a McDonald's-ba (azaz te, mert nincs kedvem gyalogolni és jogsim sincs), és megeszünk 666 sajtburgert, meg egy McFreezt sültkrumplival, meg iszunk cukros kólát is, mert én már sosem fogok lefogyni, és akkor érezzem magam jól!" És az igazat megvallva most is csak ehhez lett volna kedvem, de inkább sírvabőgve felmentem a Dobozba és sírvabőgve megcsináltam egy olyan edzést, amit tök utálok (bocs, Burgi).

Az igazat megvallva nem tudom, hogy mit csinálok rosszul, és kérlek titeket, ha mégsem sikerül a tizenhárom kiló, ne haragudjatok rám. Nagyon próbálkozom, még a teljes kiőrlésű kenyeret is dobtam, és ha valaki vágja, hogy mi a megoldás a teljes éhezésen kívül, amit azért meghagyok B-tervnek, ne legyen rest és mondja el.
Ha pedig még így is segítenél a tanodának, és nekem, hogy összegyűjtsük a maradék 145000 forintot, akkor felajánlásodat szívesen vesszük itt:


Adószámunk: 18327568-1-02
Számlaszámunk:
Élménylelő Ifjúsági Egyesület
Bóly és Vidéke Takarékszövetkezet
50100112-12103076

A dellát amúgy a PaciProjektbe forgatják Buzzék, amiben egypár meszesi kiskölyköt elvisznek lovagolni.

*A faszim amúgy a legkedvesebb arc a világon. Sokkal kedvesebb, mint Diana hercegnő és Teréz anya összetéve. Komolyan. Tényleg.