rosejbli

A nagypapám kedvence a sültkrumpli volt, és nem ette meg a kagylót, mert "benne vannak a belei, és én szart nem eszem". Kenyérrel evett mindent, és az ebéd utáni fröccsöt egy húzásra itta meg.
A nagypapám aranyember volt.
A nagypapám leukémiás volt.
A nagypapám kalapot tett a fejére, és sürgetett minket, hogy igyekezzünk mert el kell innét mennünk. Mi karácsonyfát díszítettünk, és próbáltuk megnyugtatni, hogy sehova nem kell mennünk, mert karácsony van és mindjárt vacsorázunk. Később már csak ült a fotelben, mi meg hordtuk elé az ajándékokat. Aztán kórusban szólalt meg a "miatyánk", és én legszívesebben ordítottam volna, mert a nagypapám már nem tudott... én sem tudtam. Fejet hajtottunk mindannyian.
A nagypapám szerette a hideg görögdinnyét és szeretett repülni.
A nagypapám aranyember volt.
Szívesen sütnék neki sültkrumplit.

Öt dolog, amiért mégsem csak imádni lehet Pécset

5: a mediterrán egy hazugság. Ha Pécs valóban mediterrán lenne, nem esne március 13.-án a hó.

4: amelyik egyetemi buli ingyen van, az legalább szar is.

3: Pécs elég kicsi ahhoz, hogy bármiről bármi/bárki eszedbe jusson, és a gondolat ne is hagyjon békén legalább addig, amíg a belvárosból Uránvárosba bandukolsz gyalog, fél órán keresztül.

2: Ha azt gondolod, hogy levágattad igazán egyedire és önkifejezőre a hajad, a lányok a Zöldben fogadásokat kötnek rád: vajon fiú vagy, vagy lány!?

És az első számú és legfontosabb dolog, amiért mégsem csak imádni lehet Pécset:

Bármelyik buliban betalálnak az illuminált fiatal emberek azzal, - akik bár bájosan de mégis végtelenül szemtelenül osztják meg veled - hogy szívesen öntenének sört a melleid közé!