rosejbli

A nagypapám kedvence a sültkrumpli volt, és nem ette meg a kagylót, mert "benne vannak a belei, és én szart nem eszem". Kenyérrel evett mindent, és az ebéd utáni fröccsöt egy húzásra itta meg.
A nagypapám aranyember volt.
A nagypapám leukémiás volt.
A nagypapám kalapot tett a fejére, és sürgetett minket, hogy igyekezzünk mert el kell innét mennünk. Mi karácsonyfát díszítettünk, és próbáltuk megnyugtatni, hogy sehova nem kell mennünk, mert karácsony van és mindjárt vacsorázunk. Később már csak ült a fotelben, mi meg hordtuk elé az ajándékokat. Aztán kórusban szólalt meg a "miatyánk", és én legszívesebben ordítottam volna, mert a nagypapám már nem tudott... én sem tudtam. Fejet hajtottunk mindannyian.
A nagypapám szerette a hideg görögdinnyét és szeretett repülni.
A nagypapám aranyember volt.
Szívesen sütnék neki sültkrumplit.

Öt dolog, amiért mégsem csak imádni lehet Pécset

5: a mediterrán egy hazugság. Ha Pécs valóban mediterrán lenne, nem esne március 13.-án a hó.

4: amelyik egyetemi buli ingyen van, az legalább szar is.

3: Pécs elég kicsi ahhoz, hogy bármiről bármi/bárki eszedbe jusson, és a gondolat ne is hagyjon békén legalább addig, amíg a belvárosból Uránvárosba bandukolsz gyalog, fél órán keresztül.

2: Ha azt gondolod, hogy levágattad igazán egyedire és önkifejezőre a hajad, a lányok a Zöldben fogadásokat kötnek rád: vajon fiú vagy, vagy lány!?

És az első számú és legfontosabb dolog, amiért mégsem csak imádni lehet Pécset:

Bármelyik buliban betalálnak az illuminált fiatal emberek azzal, - akik bár bájosan de mégis végtelenül szemtelenül osztják meg veled - hogy szívesen öntenének sört a melleid közé!

Hogyan váltanám én meg a világot

A négyszáz ágyas kórházban legalább négyszáz embert kezelhetnek. A négyszáz ágyas kórházban legalább háromszázan elég szarul vannak ahhoz, hogy ott kelljen őket tartani. Ha maradunk a számoknál, akkor legalább száz ember szenved, mert itt fáj, ott fáj, és kiabálna ha nem szégyellné magát. Az út túloldalán pedig egyetemisták cigiznek vígan, jobbára kevés testi fájdalommal, több testi örömmel. Micsoda paradoxon. És micsoda lelki fájdalom (bár jószerivel keveset gondol rá) egy potenciális világmegváltónak.
Ilyen ez az egyetemi élet. A szülők büszkék rád, mert van kivel dicsekedni. Büszke vagy magadra, mert van mivel dicsekedni. Ha mással nem, hát a farkad méretével, de legalábbis azzal, hogy idáig eljutottál. Lelki nyugalommal küldenek el otthonról, hogy gyerünk fiam, csinálj valami nagyot! Mutasd meg a világnak, mutasd meg másoknak. Mutasd meg magadnak, nekünk! És talán titkon bíznak is abban, hogyha más nem is, ha ők nem is, de a gyerekük többre hivatott. Találja meg a rák ellenszerét, váltson világot gyógyszerekkel, gyógyítson embert! Egy posztmodern Jézus Krisztus, aki bemutat mindenkinek és véghez viszi apa tervét. Aztán egyszer csak anyut hívják a munkahelyén, hogy sajnálja a hatóság, sajnálja a rektor is, de a fiát megölték. Pusztán három golyóval fosztották meg az életétől teljesen jogtalanul, eszetlenül, tragikusan.
Ilyenkor dögöljön meg a világ.
A kérdés marad: hogyan váltanám én meg a világot? Hogyan váltanám ÉN meg a világot, ha magamét sem tudom, másét meg nincsen jogom.
A járdán átléphetem a nagy repedéseket, de az aprókra úgyis rátaposok. Csak csapd le szívlapáttal.

Öt dolog, amiért csak imádni lehet Pécset

5: reggel hatkor, amikor patkánylyukon távozol el egy lakásból, és ömlik belőled a piaszag, a benzinkútnál, még akkor is kedvesek veled a dolgozók, és mosolyogva szolgálnak ki cigivel.

4: a 25emeletes mindenhonnan látszik: nem tévedhetsz el!!!

3: a csövesek kedvesen kérik el az üres boros üveget, amikor a Szent István téren fogyasztasz minőségi alkoholt.

2: ha hajnal háromkor mégis eltévedsz a Jókai téren, bármikor segítséget kérhetsz akármelyik illuminált járókelőtől.... És segítenek!

És az első számú, és legfontosabb dolog, amiért csak imádni lehet Pécset:

Hajnal fél háromkor is figyelnek a férfiak arra, hogy kedvesen kérjenek meg - ezzel szinte kedvet csinálván arra - hogy szopjad le őket!

A nagy fájdalomról és a magatartásról

"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekel?tt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszer? és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.

Magatartásod a gyászban és csapások közepette szabjad ez igazsághoz. Soha ne mutass fájdalmat a világnak. G?göt és büszkeséget se mutass. Ne tagadd önmagad el?tt a fájdalmat, de tudjad, hogy a fájdalom és a csapás mindig bukás is. Az emberek így gondolkoznak: "Meghalt valakije, aki fontos volt számára, akit szeretett; lám, megbukott ? is." Érezd át a fájdalmat, de szisszenést se hallassál. Egyrészt, mert mikor szisszensz, mikor könnyed csordul, e pillanatokban már csalsz is kissé. Az igazi fájdalom néma; a könny és a kiáltás már megkönnyebbülés. Hát ne csald magad, s ne örvendeztesd a világot. Hallgass. Fegyelmezd arcod, mozdulataid. S ha egyedül maradsz a fájdalommal, szólj így: "Tessék, fájdalom. De akárhogyan fájsz majd, tudom, hogy ez rendben van így: mert ember vagyok."

/Márai Sándor: Füveskönyv/