#ti

Előző részek tartalmából:

Zsófi egy hónapja és tizenkilenc napja gondolt egyet, és belevágott élete legdurvább és legjobb kihívásába: elhatározta, hogy nagy közönség előtt fog lefogyni tizenhárom kilót, vállalva a kockázatot, hogy belebukik a vállalásba! Nem véletlenül döntött így: egy igazi hős, a tanodák koronázatlan királynője, a baranyai civil Batman mellett akart Robin lenni! Majdnem minden nap edzésre járt, megismerte a legjobb arc edzőket és a legkirályabb csapattársakat a világon és közös erővel sikerült az első akadály, két felesleges kiló legyőzése! Emellett pedig egy fűnyírót is összebugáztak! 

Együtt vészeltek át sok nehézséget, és együtt örültek közös sikereiknek, de mi lesz még velük!? 

Ármány,

        Zsír,

            Turkish get-up...

... mindent megtudhatnak a következő részből!

Szóval úgy néz ki, hogy minden összejött. Amikor elkezdtem, csak reménykedtem benne, hogy szeptemberig kapnak a srácok egy új fűnyírót, és amikor kb. két hét múlva Buzz felhívott, hogy megvan, sőt, több, mint százezer forintnál tartunk, egy lánybúcsú közepén, egy Kiscsillag koncerten sírtam el magam. Aztán folytattuk tovább töretlenül a projektet, társaink lettek benne, még több támogatónk, akik nem csak pénzzel, de jó tanácsokkal és hihetetlen támogatással álltak mellettünk. 

Nem mondom, hogy nem volt olyan edzés, amikor nem sírtam, és azt sem állítom, hogy nem volt egy perc sem, amikor elkeseredtem volna, de TI velem/velünk voltatok! 

És most az van, hogy itt állok úgy, hogy 

-meg tudok csinálni 10 azaz TÍZ szabályos fekvőtámaszt

-már majdnem vágom a török felállást

-nincsen akkora konyhás néni karom

-feljön rám a rég kihízott farmerom

-magabiztosabb vagyok (hova már, baszkikám..!?)

-be tudom kötni a cipőmet állva is

-tudok nemet mondani a mekire és akkor minden másodpercben meghal a lelkem egy kis darabja

-hányás nélkül bele tudok nézni a tükörbe.

De a legfontosabbat - és tényleg ez a legfontosabb az egészben - azt tökre nem én értem el, hanem Ti: összegyűlt a háromszáz ropi, amiből a kiskölykök egész nyáron bulikázhatnak mylittleponikkal!

K.Ö.SZ.I.

Gondolom a blog most ideig óráig véget ér, és ha ismét megdagadok, vagy extra jó csaj leszek, vagy csak bárki is akarja, hogy legyen itt bármi, akkor majd újra írok. Szeptemberig, és reményeim szerint a továbbiakba életem végéig, rendszeresen fogok sportolni, s ha szeptemberig nem adok le tizenhárom kilót, akkor is büszke vagyok magamra és Buzzra, hogy ezt elkezdtük, csináljuk, és büszke vagyok rátok, hogy ezt végig nézitek. Csók. Puszi. GömbösGyuszi!