#ti

Előző részek tartalmából:

Zsófi egy hónapja és tizenkilenc napja gondolt egyet, és belevágott élete legdurvább és legjobb kihívásába: elhatározta, hogy nagy közönség előtt fog lefogyni tizenhárom kilót, vállalva a kockázatot, hogy belebukik a vállalásba! Nem véletlenül döntött így: egy igazi hős, a tanodák koronázatlan királynője, a baranyai civil Batman mellett akart Robin lenni! Majdnem minden nap edzésre járt, megismerte a legjobb arc edzőket és a legkirályabb csapattársakat a világon és közös erővel sikerült az első akadály, két felesleges kiló legyőzése! Emellett pedig egy fűnyírót is összebugáztak! 

Együtt vészeltek át sok nehézséget, és együtt örültek közös sikereiknek, de mi lesz még velük!? 

Ármány,

        Zsír,

            Turkish get-up...

... mindent megtudhatnak a következő részből!

Szóval úgy néz ki, hogy minden összejött. Amikor elkezdtem, csak reménykedtem benne, hogy szeptemberig kapnak a srácok egy új fűnyírót, és amikor kb. két hét múlva Buzz felhívott, hogy megvan, sőt, több, mint százezer forintnál tartunk, egy lánybúcsú közepén, egy Kiscsillag koncerten sírtam el magam. Aztán folytattuk tovább töretlenül a projektet, társaink lettek benne, még több támogatónk, akik nem csak pénzzel, de jó tanácsokkal és hihetetlen támogatással álltak mellettünk. 

Nem mondom, hogy nem volt olyan edzés, amikor nem sírtam, és azt sem állítom, hogy nem volt egy perc sem, amikor elkeseredtem volna, de TI velem/velünk voltatok! 

És most az van, hogy itt állok úgy, hogy 

-meg tudok csinálni 10 azaz TÍZ szabályos fekvőtámaszt

-már majdnem vágom a török felállást

-nincsen akkora konyhás néni karom

-feljön rám a rég kihízott farmerom

-magabiztosabb vagyok (hova már, baszkikám..!?)

-be tudom kötni a cipőmet állva is

-tudok nemet mondani a mekire és akkor minden másodpercben meghal a lelkem egy kis darabja

-hányás nélkül bele tudok nézni a tükörbe.

De a legfontosabbat - és tényleg ez a legfontosabb az egészben - azt tökre nem én értem el, hanem Ti: összegyűlt a háromszáz ropi, amiből a kiskölykök egész nyáron bulikázhatnak mylittleponikkal!

K.Ö.SZ.I.

Gondolom a blog most ideig óráig véget ér, és ha ismét megdagadok, vagy extra jó csaj leszek, vagy csak bárki is akarja, hogy legyen itt bármi, akkor majd újra írok. Szeptemberig, és reményeim szerint a továbbiakba életem végéig, rendszeresen fogok sportolni, s ha szeptemberig nem adok le tizenhárom kilót, akkor is büszke vagyok magamra és Buzzra, hogy ezt elkezdtük, csináljuk, és büszke vagyok rátok, hogy ezt végig nézitek. Csók. Puszi. GömbösGyuszi!

#számok

"Hát ilyen hozzáállással nem is fogsz fogyni..." - mondta a faszim, aki aznap már harmadszorra látta, hogy szétfeszít az ideg, és hogy sikítva ordítva bömbölök magamban halkan sírdogálok. Aztán leakasztottam az állványról egy 44-es nadrágot, és közben arra gondoltam, hogy nem is lenne ezzel nagy baj, ha ebbe a 44-es shortba nem hasalja szalonnát, hanem Beyoncé-segget passzíroznék be. "Mégis, mit szeretnél elérni?" Hogy mit szeretnék elérni? Hogy karnyújtásnyira legyen a szíved ezüst tálcán... azt szeretném elérni. *

Ma, egy hónapja és öt napja indítottam útjára szenvedéseim hajóját, azt kihívást, amiben szeptemberig lefogyok tizenhárom kilót azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy adakozni nagyon jó dolog, és pénzt gyűjtsek az Élménytár Tanodának. Minden várakozásomat felülmúlta az, hogy milyen sokan utaltatok, milyen sok pénzt, és hogy milyen gyorsan összegyűlt százötven ropi. Volt aki saját kihívást vállalt, volt olyan, aki üzenetet írt, hogy mekkora királyság már az, amibe belevágtunk Buzzal, volt olyan, aki megállított az utcán, hogy én vagyok-e az a lány, aki írja azt a blogot, amiben... 
Megismertem a világ legvagányabb arcait, a péntek hármas edzésen, akik sokkal jobbak, mint a Bosszúállók meg a Galaxis őrzői együttvéve! Elrángattam a terapeutámat reggel hétre edzeni (azóta amúgy nem a terapeutám), eljött velem Virsli, simán lefutottam három kört a tömb körül, tizenkét kilós kettlebellel nyomom az american swinget, mert már tudom, hogy mi az az american swing! Félig megvan a török felállás, és egész ügyesen kanyarítom a könnyített fekvőket is!


És akkor két napja - egy hónap  után - felálltam a mérlegre, és szenvedéseim hajója nem hogy zátonyra futott, de azt hiszem, ki sem jutott a kikötőből. A helyzet tragikus: ugyanaz a két kiló hiányzik, nem mellesleg szerintem a melltartómból, amit az első héten leadtam. Totális összetörés, zokogás, önmagam és a világ hibáztatása és végül a kétségbeesés, hogy nem sikerül teljesíteni a vállalást, és akkor mindenki visszakéri a pénzét, mert senki nem erre a cirkuszra fizetett be.
Pár hónappal ezelőtt pontosan ez lett volna az a pillanat, hogy azt mondom a csávómnak, hogy "Na gyere Csibike, most elviszlek a McDonald's-ba (azaz te, mert nincs kedvem gyalogolni és jogsim sincs), és megeszünk 666 sajtburgert, meg egy McFreezt sültkrumplival, meg iszunk cukros kólát is, mert én már sosem fogok lefogyni, és akkor érezzem magam jól!" És az igazat megvallva most is csak ehhez lett volna kedvem, de inkább sírvabőgve felmentem a Dobozba és sírvabőgve megcsináltam egy olyan edzést, amit tök utálok (bocs, Burgi).

Az igazat megvallva nem tudom, hogy mit csinálok rosszul, és kérlek titeket, ha mégsem sikerül a tizenhárom kiló, ne haragudjatok rám. Nagyon próbálkozom, még a teljes kiőrlésű kenyeret is dobtam, és ha valaki vágja, hogy mi a megoldás a teljes éhezésen kívül, amit azért meghagyok B-tervnek, ne legyen rest és mondja el.
Ha pedig még így is segítenél a tanodának, és nekem, hogy összegyűjtsük a maradék 145000 forintot, akkor felajánlásodat szívesen vesszük itt:


Adószámunk: 18327568-1-02
Számlaszámunk:
Élménylelő Ifjúsági Egyesület
Bóly és Vidéke Takarékszövetkezet
50100112-12103076

A dellát amúgy a PaciProjektbe forgatják Buzzék, amiben egypár meszesi kiskölyköt elvisznek lovagolni.

*A faszim amúgy a legkedvesebb arc a világon. Sokkal kedvesebb, mint Diana hercegnő és Teréz anya összetéve. Komolyan. Tényleg.